Zsírmajom tündérkirálykisasszony Zsírmajom tündérkirálykisasszony elment E. városába új barátokat szerezni. A légkondicionált vonaton elmerengett azon, hogy mennyire gyűlöli a mértéktelen légkondicionálást, és gondolatban tett is néhány utazást leendő agyhártyagyulladása körül. Ugyanakkor tudta, hogy az elkövetkező napokban nagy lesz a nyüzsgés. Megannyi diskurzus, megannyi társas helyzet!, és ha kellemetlen csönd állna be a beszélgetők között, bedobhatja majd a kellemetlen légkondicionálást. Meg is fogalmazott magában pár mondatot ezzel kapcsolatban. E. városában keresztyén szellemiségű kollégiumban szállásolták el. A keresztyén szellemiségű leányszoba gazdagon dekorált falát a következő motívumok borították: képeslapok (vallásos idézetekkel: "nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk"), vízesést ábrázoló képek, gyermekeket ábrázoló képek, és egy óriási Mel Gibson plakát. Ezek után nem csoda, hogy Zsírmajom tündérkirálykisasszony, hogy feloldódjon a közösségben, délután ötkor elkezdte inni a ház specialitását. Ezek után nem csoda, hogy este végül elég jól érezte magát, de másnap mindössze egy ember köszönt vissza neki: a csapos. 2007. május 18. [19:06]

Wellnesshétvége a kollégiumban az végső soron mindegy is, hogy az izomgörcs a vállamban és a nyakamban pszichés eredetű-e. két hete tart, és mostanra vált aggasztóvá. a fiúk a kettesből közölték, hogy úgy mozgok tőle, mint erzsébet királynő, ha cyborg lenne. szólt az mtv a társalgóban, a fiúk a kettesből éppen tükörtojást ettek, és hiába próbálták megkülönböztetni beyoncét shakirától. én (moi) eközben megkezdtem spa-kúrámat a zuhanyzóban. az egyik csapon nincs zuhanyrózsa, és erősen masszírozó hatású. aztán szereztem reumakrémet a gondnok anyósától, a kezelés utolsó szakaszában pedig forró lábasfedőt szorítottam a vállamhoz (a fedőért köszönet az ötödik emeleti konyhának). nem volt könnyű felmelegíteni, valami baj lehet a sparherddel, a múltkor tésztát akartam főzni, és odaégettem a vizet.  2007. április 29. [12:15]

ha a leírhatatlan fájdalmat nem számítjuk, nincs semmi különös. tegnap délelőtt elsírtam magamat a b. téren. úgy kezdődött, hogy húsz percet várnom kellett, ezért a szokásos módon felültem egy pad tetejére, tehát a támlájára, és egy vén fasz persze azonnal odajött, egyébként még számítottam is rá, mindig gyötör a kispolgári lelkiismeret, ha felrakom valahová a lábam, de leszarom, teljes életet akarok élni, amennyiben ez egyáltalán még lehetséges, amúgy ennyiben ki is merül a dekadenciám, szóval nem hallottam tisztán, mit akar a vén fasz, mert zenét hallgattam és gondolatban porig bombáztam a parlamentet, de a külalakján látszott, hogy zavarja, hogy a lábam fenn van a padon, de nem kértem meg, hogy ugyan, mutasson már nekem egy tiszta pontot ebben a kibaszott városban, meg arra sem, hogy esetleg törődjön a saját kibaszott dolgával, mert egyébként ez volt a véleményem, csak annyit kértem, hogy legyen szíves, hagyjon békén, mire az arcomba vágta, hogy szemétláda vagyok. ilyen körülmények között nem tudom kiterjeszteni jóságomat az emberiségre. 2007. április 19. [14:10]

Időomlás bal oldalt az ürességet érzem, jobb oldalam nincs. péntek tizenharmadikán meghalt az apám. az utolsó e-mailjét tizenegy óra tizenegy perckor küldte, ebben arra hívta fel a figyelmemet, hogy az előző napon, tehát tizenkettedikén, csütörtökön, meghalt kurt vonnegut. tizenöt óra tizenöt perckor telefonált az anyám, azóta van ez a problémám. 2007. április 18. [18:07]

mi vagyunk  2007. április 14. [17:06]

ott álltunk az m. körúti török étkezdében, a három kis falafel tündér. dzsamila ugyan gyanakodott, hogy egyik pultos sem török, de mondtam neki, hogy az egyik névtábláján az áll: seherezádé. erre megnyugodott. dzsamila: - csípős nélkül. én: - hagyma nélkül. cica: - mindennel. én: - három különböző egyéniség, pont mint a spice girlsben. amúgy dzsamila hét éves korában szerepelt az égből pottyant mesék karácsonyi különkiadásában. dzamila: - ki is volt a szakállas-gitáros? én: - gryllus, baszd meg. dzsamila: - oké, te vagy az intelligens spice. cica: - az a csaj felcsináltatta magát a producer fiával. én: - azért egy producer még nem arab emír, hogy ez megérje. cica: - hát, itt ilyenek a lehetőségek. dzsamila: - oké, te vagy a gyakorlatias spice. 2007. március 31. [15:40]

* én csak egy érzelgős lány vagyok, ennyi az egész *         2007. március 20. [21:35]

elmentem a nőgyógyászhoz feliratni az új fogamzásgátlómat. naná, hogy új, moholy-nagyos dizájnja van. naná, hogy fizetnem kellett háromszáz forintot azért, hogy az asszisztens kiprintelje a receptet. a vizitdíj miatt igencsak megcsappant az egészségház úri közönsége. ámbár kit tudja? lehet, hogy a jó idő volt az oka. de én (moi), megmondom őszintén, mégiscsak arra gyanakszom, hogy a fröccsöntőben háromszáz forintért két igen jó nagyfröccsöt adnak. 2007. március 16. [14:26]